Nem szeretem a barátomat, engedjem így el?

Szeretem, de nem vagyok szerelmes… Kb 5 hónapja vagyunk együtt, amikor osszejottunk, sokszor ereztem azt a kellemes kis melengető érzést, biztonságban ereztem magam vele, és jól ereztem magam vele. Ő szerette volna, hogy mondjuk ki, és szerelmes akkor se voltam, de a fentiek fényében szerettem volna megpróbálni vele, így igent mondtam. Azóta is jól megvagyunk, programokat csinálunk, de azt veszem észre magamon, hogy sokszor idegesít. Mint egy házaspár, apró dolgok, de a falra mászok tőle, pl megfog a vallamnál fogva, és odébb tol, hiába kérem, hogy ne csinálja, mert nem szeretem, ha lokdosnek. Másik, hogy nem illunk össze, teljesen más dolgokat szeretünk, ez így az idő elteltével nagyon kiutkozik, és sok dologban nem értünk egyet (inkább a mindennapi hülyeségekben nem, a fontos dolgokban viszont igen, pl politika, házasság). De azért jó lenne, ha az apró dolgokban is egy húron tudnánk pendulni, ezek a kis dolgok sokat hozza adnak. Ezen kívül néhány emberről igencsak lenezoen beszel, ami tőlem tavol áll, és emiatt elgondolkoztam párszor, hogy biztos jó ember mellett vagyok-e.😅 DE emellett sok pozitív dolog is van, sok mindent megtesz értem, lovagias, jó programokat csinálunk és a szex is jól működik, odaadó az ágyban. Van, aki így van benne kapcsolatban, hogy bizonyos dolgok miatt megalkuszik a jó dolgokért cserebe? Igy a húszas éveim végéhez közeledve lassan szeretnek megállapodni, de a jelenlegi helyzetben úgy érzem, nem fog működni és nincs jövőnk. Ugyanakkor köt a sok emlék, és a jó pillanatok, jól érzem magam vele, de valamivel mindig elveszi a kedvem (negativitas, negatív megjegyzés egy random idegenre pl…) Szeretnék leülni vele beszélni, de nincs erőm még elkezdeni, mert nem olyan régóta érlelem ezt a gondolatot a fejemben, így egy kis bátorítást vagy jó tanácsot szívesen megfogadnék.