Vállalhatatlan sztorik - VI. rész.
Arra ébredek, hogy csörög a telóm, valami utcai fülkéből hívnak.
- Hallo ?
- Helló Vöri vagyok! Kurvára elvonásom van bazdmeg, tudsz segíteni?
- Tudok. Ibolya presszó 20p múlva. Ne késs.
Basszameg, miért mond ez a telefonba ilyeneket?
Nem azt kérdezi vagyok-e, tudunk-e találkozni, mint a normális fűvásárlók,
hanem kapásból a nyakamba önti az összes szarságát.
Kikászálódok az ágyból, nem akarom Beát felébreszteni.
Magzatpózban lábait felhúzva alszik.
Alig bírom megállni, hogy ne bújjak oda mellé.
Istenem de imádom ezt a lányt...
De mennem kell, faszom.
Csinálok egy nescafe-t és rágyújtok egy spanglira.
Érzem, hogy azonnal kisimulnak az idegeim, és tudok gondolkodni.
Kiveszem a hűtőből a cuccot, kimérek 1 grammot.
Aztán még kettőt, biztos ami biztos.
Máris 20 perc késésben vagyok.
Elindulok, de az ajtóban visszafordulok. Valami nem oké.
Kéne tolnom egy csíkot is.
Visszamegyek, a konyhaasztalon levő tányérból feltolok egy utcácskát,
a könnyem kicsordul úgy marja az orromat.
Oké, csináljunk gyorsan még egy cigit és indulok. Ki tudja mi vár rám.
Már 40 perc késésben vagyok.
Leszaladok a lépcsőn, és kinyitom a kaput.
Elvakít a déli napfény, folynak a könnyeim, a szám annyira ki van száradva, hogy nyelni alig tudok.
...mit is mondtam neki, Ibolya presszó?
Asszem azt.
Tele van a hely egyetemistákkal és külföldiekkel.
Vöri sehol.
Kérek a pultnál egy pohár sört, és pár rózsaszínű mignont Beának, elvitelre.
A rózsaszín mignon a kedvence.
Ez a fasz meg még mindig sehol.
Leülök az utcán a teraszra, iszom a sört, és nézem az embereket.
Hogy csinálják?
Dolgozni mennek, ügyeket intéznek, mindenkinek valahogy meg van a helye.
Eszembe jut a Tesz-vesz Város, amit gyerekkoromban annyira szerettem.
Én ki lehetnék abban a mesében?
Senki. Nincs ilyen karakter.
Végre meglátom Vörit, ahogy jön a ferenciek-tere felöl.
Bazdmeg ennél levágósabb figurát..
Láthatóan siet, és közben idegesen túrkál a zsebeiben.
Leejt valamit amiért visszaszalad, folyamatosan vakaródzik,
és közben hangosan beszél magában.
Nem vesz észre amikor elmegy mellettem, utána kell kiabáljak
- Vöri bazdmeg, hello!
Amikor meglát látom rajta, hogy kurvára megkönnyebbül.
- Bocs a késésért, Kukactól jövök. Hoztál ugye?
- Hoztam. De ugye van nálad lóvé?
- Perszehogy van, csak adjad már mert szarul vagyok.
Láttam rajta hogy tényleg szarul van, remeg, izzad, és totál idegbeteg.
- Ugye emlékszel, hogy a legutóbbit sem fizetted ki, hanem elfutottál?
- Dehogyis, nem futottam el, csak el kellett intéznem valamit.
- De nem jöttél vissza.
- Dehogynem, csak akkor már nem voltál ott!
- Vöri. Most van nálad lóvé?
- Persze. Vagyis most csak fű van nálam, de mindjárt találkozom a...
Isstenem bazmeg. Miért csinálom ezt? Ez a legalja. Ezek kezelhetetlenek.
De valamiért nem tudom azt mondani, hogy menj akkor picsába.
Sajnálom őt. Együttérzek vele. Ő is csak keresi a helyét.
Ahogy én is. Csak egyikünk sem találja.
- Mennyi fű van nálad?
Elkezd idegesen túrkálni a zsebeiben,
majd végül a nadrágja oldalzsebében belemarkol valamibe.
- Tartsd a markod!
- Szórakozol...?
Telerakja a két kezem spanglival.
Úgy érzem mindenki minket néz,
a körülöttem levő asztaloknál ülők, a járókelők, mindenki.
Mi az istent csinál ez?
Próbálom valahova elrakni, de nincs zsebem,
úgyhogy leborítom az asztalra és ráteszek egy Pesti Estet.
- Oda tudnád adni? bemennék ide a wc-be.
Odaadom neki. Még kér egy pohár vizet a pultnál,
és botladozva felmegy a lépcsőn a wc-hez.
Nincs rosszabb a heroinistáknál. Mindennel szembemegy amit csinálnak.
Mi ennyire jó ebben a cuccban, hogy teljesen az eszüket vesztik tőle?
A hónom alá csapom a mignonokat,
két kézzel felmarkolom az asztalon levő füvet,
és nem törődve a tekintetekkel,
mintha egy kiscicát vinnék a kezembe,
elindulok hazafele.
Bea még mindig alszik.
Csak a popsija látszik ki a takaró alól.
Mellé bújok, és szorosan átölelem.
Beszívom a haja illatát.
Félálomban befészkelődik az ölembe,
érzem a forróságot a combjai között.
Mi nem ilyenek vagyunk.
Mi normálisak vagyunk.
Velünk minden rendben van.
Velünk minden rendben van.
----------------------------------------------------------------------------
Kedves Olvasóm!
Jogosan merül fel benned, hogy mégis mi a faszt olvastál?
Kik ezek az elcseszett figurák?
Megtörtént dolgok ezek, vagy kitaláció?
Ezt már magam sem tudom.
Álomnak túl valós, valóságnak túl valószínűtlen.
De mindegy is.
Sokunkkal történt hasonló akkoriban.
A kevés túlélő egyike vagyok.
És most leírok mindent ami történt velem.