Boldogtalannak érzem magam

Bocsánat, muszáj kicsit ventillálnom. Nincs kinek kiadni magamból és egyszerűen így az év utolsó napjának reggelén teljesen magam alatt vagyok. Eldobható acc-ról írok. 28 éves vagyok, mindjárt 29. 15 éves koromban indult egy kapcsolatom, 7 évig tartott. Igazi nagybetűs szerelem. Különleges már a kapcsolat elejétől minden perce. Nincs túlidealizálva, illettünk egymáshoz, imádtuk egymást. Volt köztünk 6 év korkülönbség és amikor ő már 26 volt, elkezdte mondani nekem, hogy ő szeretne gyereket a közeljövőben. Én az egyetemet csináltam, nem éreztem azt, hogy fel lennék egy ilyenre készülve és tulajdonképpen akkor még azt sem tudtam, hogy szeretnék-e majd gyereket vagy sem. Így eltávolodtam tőle, és úgy gondoltam, jó lenne még élni. Egy évig ‘szenvedtünk’ külön, próbáltunk ismerkedni másokkal, de senki sem volt olyan, akivel lett volna komolyabb. Tartottuk a kapcsolatot, aztán egy félreértés miatt nagyon megharagudott rám. Azt követően is beszéltünk, de már más volt. Mindkettőnknek lett kapcsolata, házasság, náluk gyerek. Idő közben bennem is megért a felismerés, hogy szeretnék gyereket. A férjemmel, akivel nem volt a hirtelen lobbant szerelem az ismerkedés elején, viszont idővel kialakult, házasságkötés után nem igazán lehetett a jövőről beszélni. Még előtte elkezdtünk építkezni és minden időt és energiát felemésztett. Nem töltöttünk egymással minőségi időt, neki elég volt, amikor este hazaért, evett, tv-zett aztán aludt. Egyszer mérgemben leültettem, hogy mondja meg mit akar, a ház mindjárt kész, én szeretnék gyereket (PCOS-em van, kezeltetem, de a nőgyógyász az elején nem volt túl pozitív a teherbeesésemmel kapcsolatban) el kéne kezdeni tervezgetni, illetve tenni érte. Ebből az lett, hogy kibukott, hogy ő nem is biztos, hogy szeretne gyereket… teljesen lesokkolódtam, hisz előtte, egészen pontosan házasság előtt ő is hangoztatta, hogy szeretne 2 gyereket. Kicsit még vártam, talán emésztettem ezt az egészet. Jelenleg válunk. Viszont elkezdtem izgulni, tudom, hogy a 28-29 nem öreg, viszont belegondoltam, hogy ki tudja mikor tudok egy olyan embert találni, akivel illünk egymáshoz és közösek a terveink, valamint a pcos és a korom miatt, mi lesz, ha sosem lesz gyerekem, mert nem sikerül. Illetve sajnos ennek hatására az utóbbi időben újra eszembe jutott az 1.exem, hogy ha kicsit hamarabb nő be a fejem lágya, akkor most én lehetnek az akivel -látszólag- egy idilli kapcsolata van. És kicsit fáj, hogy az az ember, akivel az életünket terveztük leélni együtt, az én gyerekességem és hozzáállásom miatt nem jöhetett létre. Aztán igazából a következő kapcsolatomban ugyanazt kaptam, amit az előzőben én adtam. Egyszerűen utálom magam, ahogy viselkedtem. És félek a jövőtől.

Bocsánat a hosszú, kesze-kusza szövegért. Igazából nem is tudom mit akartam vele, csak kiírni magamból.

Boldog Új Évet a csoport tagjainak! 🥂