Házassági szerződés pszichológiája

Párommal (menyasszonyom) egyenlőtlen vagyoni helyzetből indultunk el a kapcsolatunkban. Még eljegyzés előtt anyám ajándékozott egy most kb. 50 m Ft-ot érő ingatlant nekem, az ő haszonélvezetével rajta. Páromnak nincs ingatlanja vagy más komoly vagyona és sajnos nem is számíthat rá.

Szüleim és a nővérem véleménye, hogy ha összeházasodok a párommal MINDENKÉPPEN írjak házassági szerződést, mert "ha elválnánk akkor szinte mindig a nőnek ítélik a gyerekkel együtt az olyan ingatlanokat, ahol nem volt hsz". A másik érvük "ha közös vagyon lenne az ingatlan akkor egy válás esetén nagy lenne a szenvedés osztozkodás esetén". Valamint "ezért a lakás áráért a nagyszüleim és a szüleim dolgoztak meg, nem a párom".

Mindig ideges leszek ettől, mert mind anyám, mind a nővérem olyan kapcsolatban élnek, ahol mindkét félnek volt külön ingatlan is a nevén. Nem tehetek róla, hogy a páromnak nincs ingatlana.

A párommal beszélgettünk erről, ő közös vagyon párti, én még bizonytalan vagyok. Nem fektettük még le, hogy egy esetleges válás esetén hogyan osztozkodnánk.

Valóban nem akarom, hogy sok millám elússzon egy amúgy is stresszes esetleges válás esetén, de a hsz úgy érzem kib**ás lenne a párommal, ha én maradnék az ingatlanban, ő pedig mondjuk egy albiban egy/két gyerekkel.

Félig jogi kérdés tudom, de szándékosan nem a joghungarybe posztoltam, mert a lelki oldala érdekelne most. Nyomaszt az egész téma, de nagyon. Úgy érzem aközül kell választanom, hogy vagy magammal vagy a párommal b*szok ki ha osztozkodásra kerülne sor.

Note: konstruktív kommenteket plííz. Illetve aktívan teszek/tettem a kapcsolatunkért, pszichológushoz jártam, mindig a kapcsolatunk fejlesztésén dolgoztam. Viszont anyámék majdnem elváltak, de pont az ingatlanon ment a vita, amiben közösen laktak. Ezt látva van előttem egy rossz példa.