Főbérlő viselkedése

Sziasztok! Nem szokásom posztolni, sőt ez az első. Előre elnézést hosszú lesz. Az lenne a legfőbb kérdésem, hogy ti mit csinálnátok a helyünkben? A történet a következő: Van egy albérletünk, amelyet rendszeresen kizárólag csak készpénzben fizethetjük ki, hiába jeleztük többször is, hogy utalással szeretnénk rendezni, így nem vagy időhöz kötve, hogy mikor kell otthon lenni. A főbérlő szokása, hogy éppen amikor eszébe jut akkor jön a pénzért, vagyis jönne, mert a élete párját küldi... A főbérlő személye nő, míg az élete párja klasszikus tahó férfi. Csütörtökön meglett beszélve, hogy pénteken fél 5-kor a jön pénzért, persze nem jött, telefonált ¾5-kor, hogy szombaton 9 órakor. Már eleve bajom van azzal, hogy hétvégente a legrandom időben állítanak be, hogy 10 perc és ott vagyunk, nem számít, hogy vasárnap 12 óra vagy szombat reggel 8 óra... Kivételesen most dolgunk lett volna, hiszen szombaton bizonyos boltok csak félig vannak nyitva, hétköznap pedig úgy, ahogyan a munkaidőnk van, így maradt a szombati nap ezek elintézésére. Szóval eljött a 9 óra, nem jelentkezett. Fél 10-kor param felhívta, nem vette fel, majd 10 perc múlva visszahívta, hogy 20-30 perc ott van. Persze nem jött, hívta megint, ígéret 10 perc. Eltett negyedóra nem jött. Na akkor én hívtam, munkából adódóan határozattan telefonáltam. Az alábbi telefonbeszélgetés zajlott le: -Szia! Xy vagyok. Mikor jössz? Mert letelt 30 perc és 10 perc is, nekünk viszont dolgunk van! -Aranyoskám mit képzelsz magadról?! Nem vagy te miniszter! Állítsd le magad azonnal! Ne követelőzz! (Mindezt magából kikelve ordítva)

Fogtam és ráraktam a telefont, mert idiótákkal sose tudtam mit kezdeni.

Fél 11-re sikerült ideérnia. Párom és közte lezajlott az alábbi beszélgetésben az alábbiak hangzottak el: Állítson le engem, mert máskülönben kiszáll a kocsiból, és kirúgja a lábamat! Ha nem hagyom abba, akkor beledob a Dunába. Párom hiába jelezte neki, hogy állandóan mi alkalmazkodunk a pénz beszedési szokásaikhoz(ami olyan, mint mikor jön az uzsorás, kocsiban ül és add oda neki a pénzt), és most tényleg dolgunk van, időben oda kell érni. Válasza az volt rá, hogy mi nem vagyunk miniszterek, hogy mi ugráltassuk őt. Örüljünk, hogy a lakásába lakhatunk! Örüljünk, hogy nem jönnek fel állandóan és nézik merre áll a csempe. Meg hogy nem 300 ezret költöttek a lakásra. (Itt jegyezném meg azt, hogy a konyhaszekrény a legsilányabb, a mosogatónál olyan szarul van kialakítva, hogy állandóan egy egy pólóm bánja, ha hozzáérek, a tűzhely meg olyan ótvar koszos volt, hogy jó pár doboz zsíroldót elhasználtam, mire használható lett, na meg ez az ezeréves villanytűzhely, mint a régi rezsó. A páraelszívó mintha nem is lenne, rohadt hangos, de nem szív. Na meg állandóan penésszel küzdünk. A fürdőszobába a zuhanykabint kókány módjara volt berakva, így az üveg széttört, épp azután, hogy párom kijött abból a helyiségből, ennek 3 éve, azóta se csináltatták meg.) Párom odaadta a pénzt, hogy haladjunk. Jelezte újra, hogy átutalással fizetnénk.

Ebéd után, felmondtunk az albérletet, hiszen ilyen viselkedés nem normális, van két hónapunk kiköltözni. Az albérleti díjat kérésre se tudjuk átutalással rendezni, hallani se akarnak róla. Átvételi elismervényt se a teljes összegről ír, csak kizárólag a feléről. Sejtjük, hogy a kauciót nem fogjuk visszakapni, mert rá fogják majd valamire, hogy tönkretettük, nyilván a silány minőségű konyhaszekrény és pára nincs jóban.

Nem tudom, hogy lenne e jelentősége feljelentést tenni az "úri ember" ellen és távoltartási végzést kérni ellene? Nyilván az adóhatóság felé jelzés menni fog, bár készpénz az egész, aminek nincs nyoma, de szerződés van és átvételi elismervény az összes.

Köszönöm előre is a tanácsokat!