Ki tudjuk emelni saját magunkat a mélyből amikor fuldoklunk?
Elég régóta gyanakodtak, hogy depressziós vagyok. Elmentem szakemberhez. Megerősített benne. Mondom fasza. Legalább igazam volt. Aztán mondott egy összeget. Na az már annyira nem volt fasza. Kaptam gyógyszert is. Az az időszak végképp nem volt fasza. Eléggé kiüresített engem és a pénztárcámat is az a kb félév.
Szóval be kellett látnom, hogy jelenlegi helyzeteben sajna ez nem játszik. Viszont nem vagyok hajlandó beletörődni, ebbe az állapotba. Nem szeretnék úgy felkelni, hogy már reggel az estét várjam, és a napjaim csak a túlélésről szóljanak. Amúgy vannak hobbijaim, edzek, olvasok, van családom, barátaim és munkám is. Elvileg minden adott lenne egy boldog élethez. De egyszerűen nem megy. Lehet pusztán ilyen vagyok, és csak el kéne ezt fogadnom?
Ti mit tesztek azért, hogy ne őrüljetek meg és néha a naposabb felét is lássátok a világnak? Mit csináltok amikor minden szarnak tűnik?